Történelme az Árpádok koráig nyúlik vissza. Első okleveles említése Lugossal és Ivánccal együtt 1237 előttről való „Vyzaah” alakban. Nevének eredete a magyar „visszaág”, azaz visszakanyaradó patak jelentésű szóösszetételre vezethető vissza. Viszák a középkorban egy birtokot képezett Ivánccal, Szentmártonnal, Németfaluval, Miskefalvával, Alsó- és Felsőlugossal. Földesura az Ivánczy család volt 1355-től 1650- ig. Ezután a Szepes vármegyéből származó Sigrayak tulajdona lett. A török pusztítás miatt 1582-ben elnéptelenedett, majd átmeneti gyér népesség után csak a Rákóczi- szabadságharc után jelentek meg újabb telepesek. Az első foglalóknak Sigray József számos kedvezményt nyújtott. Viszák ősi falumagja – a maihoz hasonlóan – a patak mellett feküdt. Az 1700-as évek végére a beköltözések és házasodások következtében három felekezet híveit magába foglaló faluvá vált: reformátusok Ispánkról, Pankaszról, evangélikusok Őrimagyarósdról, Szőcéről, katolikusok a Sigray birtokról jöttek.

A faluban található szeszfőzdét a II. világháború előtt a község tehetősebb gazdái alapították. A Dávid család deportálása után az önkormányzat vette át a szeszfőzde irányítását. Több emberöltő óta nagyon sokan jártak és járnak ide főzetni, s lett messze földön híres a viszáki pálinka.

Viszákon minden év januárjában megrendezésre kerül a „rönkhúzás”, melyet 1930-as évek óta elevenítenek fel.

A falu lakosai 2007. október 23-án, a hagyományteremtő Élő Emlékezet Ünnepén, az 50-es évek kitelepítései áldozatainak tiszteletére emlékfát avattak, amelyre a három kitelepített család nevét vésték: Böhm, Dávid, Török.

Szarvas József színművész viszáki tevékenysége nyomán jött létre az ősi gyümölcsfajtákat megőrző Tündérkert és a Kaszás Attila Pajtaszínház.