Szalafő

Vas megye

Szalafő

Ez a faluképi szempontból is védett község az Őrség talán legtöbb népi értékét őrző települése. A Zala forrásvidékén, a szlovén határ mellett fekszik. Elnevezése a Zala (Szala) folyó nevének és a „fej” – a folyó kezdetét, forrását jelző – főnévnek az összetétele. A 4 km hosszú település 7 szerből áll, melyek a helyiek által Szalának nevezett patak két partjának lejtőin, illetve a forráságak által közrefogott dombok peremein helyezkednek el.

Szalafő első adatolt említése 1393, amikor is Zsigmond király elrendelte, hogy az Esztergomi káptalan Péter fia, László udvarmestert új adomány címén iktassa be a Zalafew-i őrök birtokába.

A millennium évében gyűjtött adatok 1898-ban történt közzététele során Szalafőt úgy jellemezték, hogy: „Szalafő ősrégi magyar község, a Zala folyó mellett, 162 házzal, 775 ev. ref. és ág. ev. lakossal. Postája Őri- Szent-Péter, távírója Csákány. A község határában római sírok és egyéb emlékei a római kornak találhatók…”

Az I. világháború után Vas vármegye címtárában úgy ismertették, hogy: „Szalafő kisközség. Ősrégi magyar község a Zala- folyó mellett. Lakosai szorgalmas magyar kisbirtokosok…”

A II. világháború után a 80-as években közigazgatásilag úgy mutatták be, hogy: „ Szalafő – Őriszentpéter nagyközségi közös tanács társközsége.”

A településtől északnyugatra fekszik a Fekete-tó, ami védett tőzegmoha láp. Innen ered a Szala-patak fő ága, mely a Felsőszer és a Pityerszer között ér be Szalafőre.

A község határában található az elhagyott szántók beerdősülésével létrejött „Őserdő”, amely több mint fél évszázada emberi beavatkozás nélkül, szabadon tenyészik. Tanulmányozása során következtetni lehet az őrségi erdők történetére és jellegzetességére.

A falu legfontosabb nevezetessége a hagyományos őrségi településszerkezet megőrzésére és bemutatására létrejött Pityerszeri Népi Műemlékegyüttes. Itt található az egyetlen megmaradt – eredeti helyén látható – kerített ház, mely a őrségi népi építészet jellegzetes példája.