A középkori templomáról ismert Velemér Vas megye délnyugati szögletében, a Belső Őrségnek nevezett tájegységben található. Nyugatról Szlovénia, délkeletről Zala megye határolja. A falu a patak mentén futó országút két oldalán fekszik. A jellegzetes szeres település tengelyében haladó országutat inkább csak szántóföldek szegélyezik, mert a házak többsége az országúttal párhuzamosan futó dombokon épült. Írott forrásokban a 13. század végétől bukkan fel változó neveken: az eredeti helységnév – temploma után – „Szent Trinitas” vagyis Szentháromság falva. Későbbiekben a Velemér név maradt fenn, ami „fehér fényt” vagy „napsütést” jelent. Kapcsolatba hozható még Valamár herceg nevével is, aki az 5. század derekán Pannóniában telepedett meg a keleti gótok egyik vezéreként. Az ősi lakosok a templomtól nyugatra a Dania hegyen és az attól délre fekvő mocsaras, nádastól és tölgyestől védett Tapolca és Kurtusa dombon laktak. Az erdők kivágása és a török pusztítás után a lakosság lehúzódott a Lóka patak mellé. A közelben talált török kardmarkolatok bizonyítják a törökök ittlétét. A néphagyomány szerint a basa a patak hídja alatt egy Soós nevű embert lenyakaztatott, mivel nem akart adót fizetni. A nép a templomba menekült, de onnan egy magyarul tudó török kicsalogatta őket, és majdnem mindenkit kardélre hánytak. A 15. századtól a falu a Németújvári Batthyány család tulajdonába került.

A Szentháromság tiszteletére szentelt kora gót templom már 13. század végén a falu határában állt és nagyobb átalakítások nélkül, középkori állapotában vészelte át az évszázadokat. Freskóit Aquila János festette 1378-ban, akinek további négy településen maradtak fenn munkái a környéken (Mártonhely és Bántornya Szlovéniában, Fürstenfeld és Radkersburg pedig Ausztriában található).