A Vadása tó közelében fekvő település első okleveles említése 1286-ból származik. Neve eredetileg pataknév lehetett, melyet a krónika III. Henrik német császár 1051-es hadjárata kapcsán említ. Egy másik változat szerint, szláv eredetű: selce – kis falu. A falu határát két nagy jelentőségű, történelmi út érintette egykor: a Borostyánkő út (római út) és a középkori Magyarország egyik főútvonala, a Székesfehérvárt Itáliával öszszekötő „Király út”. (Mondták Katonák útjának, Olasz útnak, vagy helyi szóhasználattal „Kerál út”-nak.) A monda szerint IV. Béla a tatárok elől a „Kerál út”-on menekült a dalmát tengerpartra. A község legértékesebb épülete az Árpád- kori templom, melynek védőszentje Szent András apostol.

A környéken mintegy 50 forrás található. Néhányuk neve máig fennmaradt: pl. Szent Péter- kút, Hercegkút, Ágnes- kút. A Szent Péter–kút mondája szerint a török időkben egy gazdag méltóság egy kecskeszoborba, a kúthoz rejtette aranyát. Amikor a törököket kiűzték, itt maradt az arany. A török, akié a kincs volt, elküldött érte egy másik embert. Ő beöltözött Szent Péternek. A vallásos magyarok beengedték maguk közé. A kútnál aztán letörte a kecske fejét, kivette az aranyat és elillant.

A falu különféle természetvédelmi táborok kedvelt bázishelye. A területet úgy tartják nyilván, mint az ország egyetlen tőzegkákás lápját. A szigorúan védett szőcei tőzegmohás lápréten számos jégkorszaki maradvány-növényfaj található (kereklevelű harmatfű, vidrafű, stb.).