II. Endre aranybullájában, 1222-ben felsorolja az Őrség 18 faluját, köztük Zathát is. Adományozási levelében említi, hogy a lakosság egyenes leszármazottja a honfoglalás idején idetelepített magyarságnak. A település nevét a középkorban Őrszatta, Poss Ew-Zatha alakban is használták. A török időkben teljesen elnéptelenedett, Kápolnásfalusiakkal (ma Kerkáskápolna) telepítették be. A régi falu feltételezhetően a mai községtől keletre, azon a területen állt, amelyet ma „Pusztaszattának” neveznek. Az egykor fontos őrfalu lakossága mára jelentősen lecsökkent, ezzel Szaknyér után az Őrség második legkisebb települése lett. Egyetlen utcáján végig haladva elhagyjuk Vas megyét és Zala megyébe érkezünk. A falu határában többszázéves védett tölgyfák jelentenek rendkívüli természeti értéket.

A falu történelmét kutatta, majd örökítette meg könyvében „Őrségi fenyvesek ölében” címmel Gaál Dezső és Gaál Dezsőné, Hunyák Julianna.