A történeti Őrséghez tartozó legkisebb település, mely a Szentjakabi-patak és a Szaknyéri-patak által közrefogott domb déli peremére települt. Nevét a Szatmér-Szatmár személynévből származtatják. Első írásos említése 1428-ból Zathmer néven szerepel. Lakói a középkorban az őrállók jogállását élvezték. A falu sokat szenvedett a törököktől, akik az 1600-as években feldúlták az amúgy is elszegényedett települést. Az elmenekült lakók 4 évig nem mertek hazatérni. A 17–19. században a Batthyány család birtoka volt. A kis, erdei település az Őrség jelentéktelen helye maradt. Lakossága, mint a környékbeli falvaké, nagyobbrészt református. A csendet kedvelő városlakók több épületet hétvégi háznak alakítottak át.