A falut 1907 óta hívják Őrimagyarósdnak, először Monorosd, majd Magyarósd volt a neve. Az Árpádkorban a határvédő őrök alapították. V. István király 1270-ben kiadott kiváltság levele írja le az őrimagyarósdi várban (Monorosd ad castrum) szolgáló őrök kötelezettségeit és jogait. A levélben meghatározott Monorosd várának helye a mai Őrimagyarósd területére esik. A török hódoltság idején a magyarósdi Darabos család nemesi udvarháza volt, amit védelmi célból alakítottak ki 1590 körül. A kúriát kettős védőárokkal látták el, amint a terepen ez ma is látható. Az „aprólék végház” szerény fegyverzetét két tarack képezte, ami figyelmeztető lövések leadására szolgált. Körmend és Csákány várának őrségét riasztotta a török közeledtének hírére. A kastély pusztulásának körülményei az 1664-es évi török hadjárat idejére tehetők, mikor is a magyarósdi hajdúkat a csákányi hídhoz vonták vissza. A magára hagyott kis erőd kiégett és romba dőlt. Mára a történelmi emlékhely rendezvények és ünnepségek szabadtéri helyszíne lett, ahol székelykapu, kilátótorony, emléktábla és szalonnasütő hely található.