A falut egy 1418-as oklevél már említi, neve szláv eredetű, az ispán becéző alakja. A furfangos észjárású őrségiek azt tartják Ispánkról, hogy ott van a világ közepe. Miért is? Mert „az ispánki templomnak nincs árnyéka”. Való igaz: mivel Ispánkon nincsen templom.

A település két szerből áll, ezek a völgyet közrefogó két domb élén vonuló, összefüggő települési egységek. A Keleti szer neve egykor Nemes-, vagy Úriszer volt, a Nyugati szeré pedig Pór-szer. A különbség abban nyilvánult meg köztük, hogy a Nemes-szer épületei nagyobbak voltak, mert itt módosabbak laktak, mint a Pór-szeren. Ispánkon 1949-ig közel 250 ember élt, ekkor volt a legtöbb lakosa. Napjainkban nem haladja meg a száz főt. A fogyatkozó őslakosságot lassan fölváltják a városi környezetből érkező betelepülők. Csend és nyugalom honol itt, ahol kitűnő levegő, csodálatos környezet fogadja az érkezőket. Nem véletlenül híresztelik, hogy az ispánki emberek 80-90 évet is megélnek!