Nevét a 13. század első felében épített Szent Márton titulusú templomáról kapta. Szentmártonfalva első említése 1388-ból való. 1417-ből származó adat tanúsága szerint itt állt az Ivánczy család nemesi kúriája. Ezé a családé volt Lak, Ivánc, Himfalva, Miske, a két Lugos, Viszák, Vásárhely, Németfalu és Szentmártonfalva egybefüggő birtoktömbje. A hegyháti köznemesség vagyonosabb középrétegéhez tartozó család néhány tagját alispánként is említik oklevelek, az 1442-ben Pádua egyetemén tanuló Ivánczy István pedig egyházi pályára lépett. A szentmártoni kúria nagyobb mérvű átalakítása a 16. század elejére tehető. Alig fejezték be azonban a munkálatokat, amikor 1528-ban a kastély majdnem teljesen leégett. Fénykorát Ivánczy Péter idején élte, aki Vas megye alispánja volt 1548-tól 1561-ig. Ivánczy Péter katonaként is megállta a helyét. Részt vett Nádasdy Tamás parancsnoksága alatt a Szigetvár felmentésére indított sikeres akcióban 1566-ban. Fia, Lukács –máig ismeretlen okból – felgyújtatta a szentmártoni kastély fele részét, amely nagynénjét, Ivánczy Erzsébetet illette. Az érthetetlen cselekedet a kastély végső pusztulásának kezdetét jelentette, mert a Hegyháton már megjelentek a törökök előőrsei. Az események ettől kezdve felgyorsultak. 1582-ben már a töröknek fizettek adót az Ivánczy-falvak. Végül bekövetkezett a katasztrófa: 1588-ban a törökök – mintegy sávban pusztítva – földig rombolták Nagyrákost, Viszákot, Lugost, Miskét, Németfalut és Szentmártont. Az 1594 körül készített felmérésben már nincs említve a szentmártoni kastély, az Ivánczy család férfiága pedig 1650-ben kihalt.