A Kerca-patak völgyében hosszan nyúlik el Kercaszomor, mely két község, Kerca és Szomoróc 1942-ben történt egyesítésével jött létre. Kerca először egy 1208-as oklevélben szerepel, mint Kurcite: „villa speculatorum Kurcite” (Kurcite, az őrök faluja), s itt történik említés a Szent Vencelről elnevezett kőtemplomról, amely az „Őrök Földje” és a felsőlendvai uradalom, azaz a mai Kercaszomor és Szerdahely határán állt. A 18. század második felében elpusztult templom helyét a Pusztatemető elnevezésű dombtetőn találjuk meg. A község építészeti emlékei közül feltétlenül figyelmet érdemel az 1877-ben épített szomoróci református harangláb. A Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus templom 1834-ben készült el. A túrázást kedvelők felkereshetik a magyarszombatfai út közelében, a Haricsa-domb alatt található Malomkertet (esőbeálló, tűzrakóhely), vagy elsétálhatnak Kercaszomor és Bajánsenye közös szőlőhegyére, a Kis-hegyre. A „hegy” legmagasabb pontjáról szép a kilátás. A falu lakosai megőrizték határőrző őseik szellemét, így kerülhetett sor arra a bátor cselekedetre, amelynek ma köszönhetjük Kercaszomor magyarországi illetékességét. 1919 végén Szomorócot megszállták a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai, következő év augusztusában a falu lakosai fegyverrel szálltak szembe a megszállókkal. Így 1922. február 9-én újra hivatalosan is elismerték a falu Magyarországhoz tartozását. Ennek emlékét őrizte meg a falu azzal, hogy a régi – 1877-ben épült – haranglábba felfüggesztett új harang a következő feliratot kapta: „Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomorócz község lakosság 1922. évében”. 2002-ben Kercaszomor elnyerte a „Vas Megye Legbátrabb Községe” (Communitas Fortissima Comitatus Vas) címet.